LHSZ - Szentes

AFIS 123.95

N46342 E0201659

Forgalmi kör GL.15RH;33LH

Egy kis ismertető…

“Zajtalanul merül alá a föld. A hatalmas gép keskeny, fehér szárnyai kissé megremegnek, úgy tetszik, mintha nyújtozkodna, büszkén nemes, kitenyésztett vonalaira és mintha minden nehézségi erőtől megszabadulna, amint most nekivág, hogy a láthatatlan, kanyargós ösvényt megkeresse, amely a felhők világába vezet.”

              /Paul Karlson: A gépmadár/

 

Kedves Látogató!

Ha szép időben a 45-ös főút Szenteshez közeli szakaszán jársz, ott ahol a TV-torony magasodik, és az elkerülő út csatlakozik utadhoz, és kinézel autód ablakán, fel- és leszálló sárga és fehér gépekre lehetsz figyelmes, amelyek néha “teljesen érthetetlen módon” köröznek, és fennmaradnak a magasban. Mi vagyunk azok, a szentesi repülősök. Mi, akik nemcsak a földről szemléljük a lentről hatalmasnak tűnő TV-tornyot, mi, akik már belekóstoltunk az imádott bárányfelhőkbe, és mi, akik a hétvégéinket és nyári szabadságunkat is örömmel áldozzuk fel néhány órányi repülésért.

A régmúltban gyökerező, nagy hagyományokon alapuló szentesi repülés hosszú kényszerszünet után, 1993-ban szerveződött újjá. A Szentesi Repülőklubot életre hívó lelkes alapítókat az a nemes cél vezette, hogy a térségben az érdeklődők részére megteremtsék a sportrepülés lehetőségét. Áldozatos, társadalmi összefogással segített munkájukra az 1993. június 19-én szervezett nagyszabású repülőnap és hangáravató tette fel a koronát, amelyen szentesiek ezreivel ünnepelhették együtt a repülés diadalát.

A Szentesi Repülőklub ezen jeles dátumtól kezdve kisebb-nagyobb intenzitással, de folyamatosan működik. Tagjainknak azóta is hitvallása, hogy minél több emberrel, minél több fiatallal ismertessük és szeretessük meg a számunkra legkivételesebb élményt, a repülést.

A Szentesi Repülőklub aktív tagjainak száma eléri a 30 főt. A klub gerincét a sportrepülés egyik legkevésbé költséges, ugyanakkor legszebb válfaját űzők, a vitorlázórepülők adják, de emellett vannak motoros-vitorlázó és sárkányrepülőink, illetve modellezőink is. Repterünk Szentestől délre öt kilométerre, közvetlenül a 45-ös főút mellett fekszik. A klub öt vitorlázógéppel és egy motoros-vitorlázógéppel rendelkezik. A szentesi sportrepülőtérről bővebben a repterünk, a klub gépparkjáról a gépeink menü alatt, a modellezőkről pedig a modellezés menü alatt olvashatsz.

 

 

Szolgáltatásaink

1. Vitorlázórepülő pilótaképzés
Szeretettel várjuk mindazon vállalkozó kedvű Hölgyek és Urak (nemcsak fiatalok) jelentkezését, akik szívesen elsajátítanák a vitorlázórepülés művészetét. A tanfolyam már 15 éves kortól megkezdhető és egy jogosítvány árából finanszírozható. A vitorlázórepülésről alább még bővebben olvashatsz.

2. Sétarepültetés
Mindazok jelentkezését várjuk, akik szeretnék kipróbálni a vitorlázó vagy a motoros repülést. Telefonon, vagy e-mailben való előzetes egyeztetéssel, vagy anélkül, vagy ha csak éppen felénk jársz, térj be hozzánk, hogy átélhesd a valódi repülés felejthetetlen élményét. Tapasztalt oktatóink kalauzolásával, kétüléses R-26 Góbé vitorlázó és SF-25 Falke motoros-vitorlázógépekkel kóstolhatsz bele a levegőbe.

3. Rendezvényszervezés
Sok szeretettel látjuk vendégül azon családokat, vállalkozásokat, baráti társaságokat, akik a hétvégi összejövetelt, rendezvényt, grill party-t az eddig megszokottól eltérően a szentesi repülőtéren képzelik el megtartani. A rendezvény napján vállajuk egész napos kedvezményes sétarepülési lehetőség biztosítását mind vitorlázó, mind motoros-vitorlázó repülőgépen. Bográcsozáshoz, grillezéshez, szalonna- és rablóhús-sütéshez felszerelést, evőeszközöket, tábortüzet, kellemes társaságot és jó hangulatot biztosítunk.

Amennyiben szolgáltatásaink valamelyike felkeltette érdeklődésed, keress minket a Kapcsolat menüpontban szereplő elérhetőségeken.

 

 

A vitorlázórepülésről bővebben

A vitorlázórepülésről sok tévhit kering az emberek között. Az első számú talán az, hogy a vitorlázógép csupán a felvontatás vagy felhúzás után a talajig való lesiklásra való. A következő meg, hogy a repülőgép hajtómű nélkül képtelen fennmaradni. Nos ezeket szeretném feloszlatni az alábbi tényekkel:

    Az FAI (Nemzetközi Repülőszövetség) által nyilvántartott jelenlegi vitorlázórepülő világrekordok (a teljesség igénye nélkül):

  • Szabadtávban: 2.192,9 km (Steve Fosset, USA)
    (Az indulási ponttól mérve leszállás nélkül ilyen messze jutott el)
  • Szabad huroktávban: 2.247,6 km (Klaus Ohlmann, Németország)
    (Leszállás nélküli oda-visszaút)
  • Céltávban: 2.123 km (Klaus Ohlmann, Németország)
    (Előre meghatározott érkezési pontra repülés)
  • Átlagsebesség 2000 km-es huroktávban: 152,5 km/h (Klaus Ohlmann, Németország)
    (Azt hiszem, ez nem igényel magyarázatot)
  • Abszolút magasságban: 15.460 m (Steve Fosset, USA)
    (Ilyen magasra jutott)
  • Relatív magasságban: 12.894 m (Paul F. Bikle, USA)
    (A lekapcsolási szinttől mért magasságnyerés)

További rekordok az FAI oldalán.

 

 

Hogyan lehetségesek ezek a teljesítmények?

Biztosan láttál már gólyákat, sasokat vagy más madarakat egyetlen szárnycsapás nélkül az égen körözni. A tévhittel ellentétben ezek a nagy ragadozó madarak (mi csak “lusta” madaraknak hívjuk őket) nem dögre, vagy prédára lesve teszik ezt, hanem a meleg levegő – kémények – , az úgynevezett termikek emelőhatását kihasználva nyernek magasságot, hogy onnan ugyancsak fárasztó szárnycsapások nélkül, siklásban folytassák utukat.

Hogyan képesek ezek a madarak megtalálni, megérezni a szabad szemmel láthatatlan termikeket? A biológusok már igen korán felfigyeltek a madarak szervezetében megtalálható léghólyagokra, de nagyon sokáig nem voltak tisztában azok rendeltetésével. A madarak léghólyagjaik által képesek érzékelni a magasságnyeréssel és magasságvesztéssel járó légnyomásváltozásokat, így mindig pontosan tudják, hogy éppen emelkedő vagy merülő légtömegben repülnek. A pilótákat a gép “mesterséges léghólyagja” a variométer segíti a termikek megtalálásában. Így a vitorlázórepülők is képesek az emelő légáramlatokban repülve magasságukat tartani és emelkedni. Ezt nevezik termikrepülésnek. Bár a vitorlázórepülésnek ez a legnépszerűbb formája, és a bajnokságokon is alapvetően termikrepülésen alapuló táv versenyszámok kerülnek kiírásra, hazudnék, ha azt mondanám, ez az egyetlen módja a vitorlázógép magasban tartásának.

A vitorlázórepülés elsőként kialakult formája a lejtőrepülés volt. Az első vitorlázórepülők domb- és hegytetőkről siklottak a talajra, és a domborzat szélfelőli oldalán, az úgynevezett lejtőszélben vitorláztak. Erre a legtalálóbb természeti példa talán a nagy vizi madarak, albatroszok, sirályok, amelyek a partnak ütköző, és azt felfelé kerülő, tehát emelkedő szélben repülnek és emelkednek. Épp ezért az első vitorlázó reptereket hegyes, dombos területen hozták létre. Erre legjobb példa a vitorlázórepülés bölcsőjének is nevezett németországi Wasserkuppe, vagy a magyar Hármashatár-hegyi reptér.

Másodikként alakult ki a frontrepülés, amikor a vitorlázórepülők a közeledő viharfront előtti emelő légáramlatokat kihasználva, a front sodrásában már elég komoly távokat tudtak megtenni, és párezer méter magasra is emelkedhettek.

A harmadik a legelterjedtebb formája a fentiekben taglalt termikrepülés csak később, az 1930-as években alakulhatott ki. A meteorológusok ekkor kezdték el tanulmányozni a termikeket, és azok párakicsapódásait, a gomolyfelhőket (szaknyelven cumulusokat, a köznyelv szerint bárányfelhőket). Ezek a felhők egyértelműen jelzik a termikek jelenlétét.

Az utolsóként a hullámrepülés alakult ki. Hullámnak nevezik a domborzat széllel ellentétes oldalán a kezdeti turbulens szakaszt követően kialakuló légköri jelenséget. Egyértelmű jele a hegyek felett több sávban kialakuló rétegfelhő. A vitorlázórepülés ezen formáját elsősorban a magassági repülések során alkalmazzák, a fenti magassági világrekordok is mind hullámrepülésben születtek.

A vitorlázógép indításának, magasba juttatásának is több formája alakult ki. A lejtőrepülés időszakában a gumiköteles indítás dívott (a gépet emberi erővel kifeszített gumikötelekkel, csúzliként “lőtték fel”), egy ideig kisérleteztek a léghajóról való leoldással, majd kialakult az autóvontatás és a csőrlés, végül pedig a motoros vontatógépes felhúzás. Szentesen az egyszerűbb és olcsóbb csőrlést alkalmazzuk. Ez azt jelenti, hogy a reptér széllel elentétes oldalára kipakolt gépeket a pálya túlfelén álló motoros csörlőaggregátor két, ezer-ezer méter hosszú drótkötéllel, széllel szemben húzza fel. Ezzel a módszerrel a vitorlázógép 250-400 méter magasra emelkedhet.

A vitorlázógépek talán a legszebb formájú, legkarcsúbb és legkönnyebb merevszárnyú repülőgépek. A vitorlázógép tervezésénél ugyanis a fő szempont a légellenállás és a gép súlyának csökkentése, hogy minél gyorsabban, minél nagyobb távolságra, minél kisebb merüléssel jusson el. A legújabb, üvegszálas műanyag építésű, vízballasztos vitorlázógépek siklószáma eléri a 60-at (azaz 1000 méter magasból termikelés, köztes emelkedés nélkül 60 km-re képes siklani), sebességük pedig jóval túllépi a 200 km/h-át.

Természetesen a vitorlázógéppel is lehet műrepülni. A vitorlázó műrepülés persze sokkal több koncentrációt, számítást igényel, mint a motoros. Milyen magasról, mekkora sebességgel kell kezdenem a figurát? Mennyi lesz a magasság, és sebességvesztés? Be tudom-e fejezni, a figurát biztonságos magasságban? És persze, hogy kibírja-e a gép szerkezete a figurát? Vannak kifejezetten műrepülésre épített vitorlázógépek, de néhány alapfigurát minden vitorla tud.

 

 

Miért érdemes a vitorlázórepülést választanod?

A vitorlázórepülés a legszebb repülőgépes sport, ahol a legközelebb kerülhetsz a természethez. A vitorlázópilóta érzi a levegő minden rezdülését, a fel- és leáramlásokat, együtt köröz a madarakkal, és sokszor rájuk is hagyatkozik a termikek megtalálásában. A vitorlázórepülés az, amiről az első repülni vágyó emberek álmodtak, az ember és a gép tökéletes összhangja, az elme és a kitartás diadala, maga a megtestesült szabadság.

A vitorlázórepülés a legolcsóbb repülőgépes sport, fiatalon elkezdhető, kitünő alapot jelent a későbbi motoros pilótaképzéshez, és sokkal biztonságosabb a siklóernyőzésnél, vagy a sárkányrepülésnél.

A szerkesztő, mikor 2003-ban elkezdte repülős pályafutását, maga is elsősorban motoros repülés iránt érdeklődött, és csak egyfajta előképzésnek tekintette a vitorlázórepülést. A vitorlázórepülésbe belekóstolva, és a sportág szépségeivel, szabadságával szembesülve ma már nem is akar mást.